Kerényi Frigyes

Halászfiú

Kavics fölött peregve fut
A habzó csermelyár -
Egy vig fiú bokáig áll
Vizében s halra vár.

Áll meghajolva, csendesen,
Vigyáz és fel se néz:
Csak néha száll habok közé,
Mohón, mint nyíl, a kéz.

Soká vigyáz, de foglya közt
Tán a legszebbiket
Elejti, mert bokrok közől
Hall édes éneket.

"Eperre jött lánykám talán,
S a lányka csókot ad!"
Megdöbben a halászfiú
S a legszebb hal - szabad.

Liget felé, melyből a dal
Igézve ömlik el -
A kis szerelmes futva fut,
Tövisre nem figyel.

Ligetbe ért lélektelen,
Megáll és vére hűl:
Ott nem a kedves lány, de a -
Nagyságos asszony űl.

És ennek ajkin hangzik a
Vonzó csalóka dal -
Pirúl szegény s a földre néz,
Mostan se csók, se hal!