Szerző

Kerényi Frigyes

ügyvéd, költő és műfordító

1822. január 1. — 1852. tavasz

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 947 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. január 14.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Kerényi Frigyes

Halászfiú

Kavics fölött peregve fut
A habzó csermelyár -
Egy vig fiú bokáig áll
Vizében s halra vár.

Áll meghajolva, csendesen,
Vigyáz és fel se néz:
Csak néha száll habok közé,
Mohón, mint nyíl, a kéz.

Soká vigyáz, de foglya közt
Tán a legszebbiket
Elejti, mert bokrok közől
Hall édes éneket.

"Eperre jött lánykám talán,
S a lányka csókot ad!"
Megdöbben a halászfiú
S a legszebb hal - szabad.

Liget felé, melyből a dal
Igézve ömlik el -
A kis szerelmes futva fut,
Tövisre nem figyel.

Ligetbe ért lélektelen,
Megáll és vére hűl:
Ott nem a kedves lány, de a -
Nagyságos asszony űl.

És ennek ajkin hangzik a
Vonzó csalóka dal -
Pirúl szegény s a földre néz,
Mostan se csók, se hal!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ