Szerző
Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály

a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője

1773. november 17. — 1805. január 28.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1869 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. december 28.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Csokonai Vitéz Mihály

Barátomnak

Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?

Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.

Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!

1796.

Csokonai Vitéz Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!