Mikor a nagymama kiment a konyhába,
U U U - U U U - U - - U
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
U - U U - - - - U - - U
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
- - U U U - - - - U - -
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
- - - - U U - - U - U U U
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
- - U - U - U - - U U U
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
- U - U - - U - U - U -
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
U - - - U - - U - U - U
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
U - U U U - - U - U - U
| A
A
B
B
| 12
12
12
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|