Kerényi Frigyes

Tavaszdal

Tavasz ha jő s virágival
Hegy-völgyön elterűl;
A lomb közt néki édesen
Dal zeng üdvezletűl.

Ezernyi szárnyas dalfiú
Csattogtat éneket,
Hogy szinte reng viszhangitól
A népesűlt liget.

Kifejlett végre nyájasan,
A hosszú tél után,
Egy felvirágozó tavasz
E szenvedő hazán:

Azért a merre szív vagyon,
A merre dal terem -
Gyulaszsza honfikebleink
Magasztos érzelem.

Nekünk kell e nemzettavaszt
Dal közt üdvözlenünk;
Zendűljön meg hatalmasan
Szívrázó énekünk!