Pósa Lajos

Az ökörszem

Piczi madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem.
Gondtalanúl szökdécselget,
Fényeshátú bogárt kerget.

El-elbuvik a sövénybe,
Farakásba, repedésbe.
Már a másik pillanatban
Ujra itt van s tova illan.

Ha derűs vagy borus az ég:
Aranyos a kedve mindég.
Fa tetején, bokor alól,
Tüske közt is vigan dalol.

Egyszerű csak a ruhája.
Nem sokat ad a pompára.
Minek az egy vig madárnak?
Kertek, erdők dalosának?

Piczi madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem.
Fiókjának jó szülője,
Hű dajkája, nevelője.

Pártfogója az árváknak,
Anyátlan kis madárkáknak.
Ha lát egyet elhagyatva:
Fölneveli, táplálgatja.

Hogyha tarlott már a határ:
Megy a daru, fecskemadár.
Az ökörszem nem megyen el.
Itthon marad, itthon telel.

Mikor zúg-búg a zivatar
S éjszaki szél havat kavar:
Kiül a ház fedelére
Vagy a sövény tetejére.

Hű marad zord hazájához,
Puszta kerthez, száraz ághoz,
Dala hozzánk vigan csendűl:
Egy hang a szép kikeletbűl.