Mint a magasban lengő sasmadár, - U U - - - - - U - úgy kóvályog fölöttünk a halál: - - - - U - - U U - hol itt, hol ott egy lelket elragad. U - U - - - U - U - Csupán a test marad. U - U - U U Ha engem látsz majd némán, hidegen, U - - - - - - U U U és szólítasz és nem nyitom szemem, - - - U - - U - U U az égre nézz: én immár arra lengek. U - U - - - - - U - - Csupán a testem az, mit eltemettek. U - U - U - U - U - U Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem, - - - U U - U - U - leszállok hozzád édes gyermekem, U - - - - - - - U - s mint éji szellő a virágokat, - - U - - U U - U - megcsókolom harmatos arcodat. - - U - - U U - U U S ha majd te is a testet vetkezed, U - U U U - - - U U a végső órán melletted leszek, U - - - - - - - U - s míg a harang kong gyászos fájdalommal, - U U - - - - - U - U én átölelve viszlek fel magammal! - - U - U - - - U - U
| A
A
B
B
| 10
10
10
6
| ^ Páros rím
| A
A
A
A
| 10
10
11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
B
B
| 10
10
10
10
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 10
10
11
11
| ^ Páros rím
| | |
|
|