Essőre hajló nyári délután.
- - U - - - U - U -
A mama köt. Juliska gombolyít.
U U U - U - U - U -
Az írnok úr ül némán és bután,
U - U - - - - - U -
karján tartva a pamut szálait.
- - - U U U - - UU
A mama bólint. Lágyan hátradül.
U U U - - - - - U -
Kezéből a kötés lehull.
U - - U U - U -
- "Kisasszony, végre, végre egyedül..."
U - - - U - U U U U
- Halkabban, írnok úr!
- - U - U -
- "Mikéntha lelkem volna e fonál,
U - U - - - U U U -
és szíve, melyre innen gombolyít:
- - U - U - - - U -
a szálon hozzám forrósága száll,
U - - - - - - - U -
és néma boldogságba mámorít.
- - U - - - U - U -
S ha a végső szál is átrepül,
U U - - - U - U U
a lelkem átszáll véle, érezem,
U - U - - - U - U -
s mint bálvány ülök itt lelketlenül..."
- - - U U - - - U U
- Halkabban édesem.
- - U - U U
| A
B
A
B
C
D
C
| 10
10
10
10
10
8
10
| | A
| 6
| | A
B
C
B
D
E
D
| 10
10
10
10
9
10
10
| | A
| 6
| | | |
|
|