Fejét a szék karjára hajtva
U - U - - - U - U
dúdolt az én kis kedvesem,
- - U - - - U -
dúdolt egy nótát álmodozva,
- - - - - - U - U
s elringatózva csendesen.
- - U - U - U U
Körültünk az alkony homálya
U - - U - - U - U
szétbontá barna fátyolát,
- - - - U - U -
és betakarta észrevétlen
- U U - U - U - U
a kedves ódon kis szobát.
U - U - - - U -
S ő mint az álmodó madárka
- - U - U - U - U
csicserg halkan az ág hegyén,
U - - U U - U -
dúdolta: "Árva vagyok, árva."
- - U - U U U - U
Elmélázva hallgattam én.
- - - U - - U -
S a homályba már mit se láttam,
U U - U - - U - -
csak fehérszőke szép fejét,
- U - - U - U -
s kezét, amely meghajlott lágyan.
U - U - - - - - -
S félig behunyt két szép szemét.
- - U - - - U -
| A
B
A
B
| 9
8
9
8
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 9
8
9
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
8
9
8
| ^ Keresztrím
| | |
|
|