Szerző

Kerényi Frigyes

ügyvéd, költő és műfordító

1822. január 1. — 1852. tavasz

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1138 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. október 12.

Megosztás

Címkék

Kerényi Frigyes

Halottak napján

Bús szivűek temetőbe mennek;
Oh, nekem sem ismeretlen útja, -
Kik szerettek, régen ott pihennek!

Én is, én is emlékezni jöttem!
Gondolván, ha majd a többi mellett
Síri hajlék domborúl fölöttem,

Csöndes fái közt e temetőnek
Dalaimnak meleg ismerői
Engem is meglátogatni jőnek.

Mintha sírhoz nőtt le volna lábam,
Kibeszéltem magam a hallálal
Kínnak, kéjnek rengő ostromában.

Mondám: néma népek zord királya,
Borzadalmas országod mezőin
Szívem eddig nyugtát nem találja;

Oh ne szólíts búcsuzásra, élet!
Szép szavaidból annyi nincs beváltva,
Kora volna még számolni véled!

Álmaimban adtál, s áldlak értte,
Adj a tettben is termő szerencsét,
A remény ezerszer megigérte.

Lelkem és e lantnak zengedelme
Hadd találjon viszhangot magának,
Jó s igazból bő italt az elme.

S majd ha egyszer tiszta homlokomra
"Ember ő és honfi" irva lészen,
Megelégszem; - akkor dönts halomra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gosivali

2013. október 29. 16:08

Az idézett sorban hiba van - másoltam, így nálam is ott maradt. Lehet javítani? - ''hallálal''

gosivali

2013. október 29. 16:07

''Mintha sírhoz nőtt le volna lábam,
Kibeszéltem magam a hallálal'' Szomorúan is felemelő...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ