Immár a sík várost füstös köd takarja!
- - U - - - - - - U - U
Ki a nyugvó Napot szemlélni akarja,
U U - - U - - - U U - U
Ide jöjjön ezen zöld domb tetejére,
U U - U U - - - U U - U
Az ég s föld csudái tág nézőhelyére.
U - - U -U - - - U - U
Íme már a szellő felkapott szárnyára,
- U - U - - - U - - - U
De csakhamar leül vagy a fa ágára,
U - U - U- U U U - - U
Vagy a zöld vetések tetejét megszállja,
U U - U - - U U - - - U
S a játszó habok közt magát ott lóbálja.
U - - U - - U - - - - U
A hegy, völgy is kezdi hinteni illatját,
U - - - - U - U U - - -
Felfogván az égnek lehulló harmatját;
- - - U - - U - - - - -
Melyben minden, ami nappal ellankadott,
- - - U U U - U - - U -
Megfürdött, s újulva ismét feltámadott.
- - - - - U - - - - U -
Az egész környékben a munka kezd múlni,
U U - - - U U - U - - U
Ki-ki mezejéről haza kezd indúlni,
U U U U - - U U - - - U
A bőgő csorda is ballag bő tőgyével,
U - - - U - - - - - - -
Hogy dézsákat töltsen jó édes tejével.
- - - - - - - - - U - -
De a szolgáló is siet kosarával,
U U - - - - U- U U - -
Hogy viszont jól tartsa szedett zöld gallyával.
- U - - - U U - - - - U
A juhász késéri gyapjat termő nyáját,
U U - - - U - - - - - -
S ártatlan kedvében megfújja dudáját.
- - - - - - - - U U - -
Azonban mindenütt a zaj csendesedik,
U - - - U - U - - U U -
Míg a nagy Természet el nem szenderedik.
- U - - - U - - - U U U
Az égről is leszáll az éj szelídséggel,
U - - - U - U - U - - U
Erdőt, falut, mezőt béfed setétséggel.
- - U - U - - - U - - U
Én ezek közt nyugodt lelkiismérettel
- U - - U - - U- - - U
Imádom azon jót méltó tisztelettel,
U - U U - - - - - U - U
Akinek régenten isteni szavára
U U - - - U - U U U - U
A csendesség élő erőt vett magára.
U - - - - - U - - U - U
Ha a Hold ártatlan világával felkél,
U U - - - - U - - - - -
Tudván, hogy amely részt felém fordít, csak fél,
- - U U - - U - - - - -
S mégis gömbölyűnek tetszik, csudálkozom,
- - - U - - - - U - U -
Látom, hogy gyakorta könnyen csalatkozom.
- - - U - U - - U - U -
Ha megfáradt testem pihenni vágyódik,
U - - - - - U - U - - -
Nehéz szemem is már önként bécsukódik:
U - U U - - - - - U - -
Nagyhamar örömmel felbontom ágyomat,
- U U U - - - - U - U -
Mert nem félek, hogy kár rémítse álmomat.
- - - - - - - - U - U -
Ha az Est-csillagát már alig láthatom;
U U - - U - - U - - U -
Végy, mondom, öledbe édes nyugodalom;
- - U U - U - - U U U -
Képe vagy te ama hosszasabb éjjelnek,
- U - U U U - U - - - -
Mely után nincs vége az örök reggelnek.
U U - - - U U U - - - U
| A
A
B
B
C
C
C
C
D
D
E
E
F
F
B
B
C
C
G
G
H
H
B
B
I
I
C
C
J
J
K
K
L
L
M
M
E
E
I
I
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|