Babits Mihály Dániel éneke című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Mégis megemlékeztél rólam, Isten
 - -   U -  - -  -   - U   -  U 
és azokat, akik téged kerestek,
-  U U U   U -   - -   U -  U  
akik téged szeretnek, megtaláltad.
U -   - -    U -  -    -  U -  U   

 
Ifjú próféták üstökét ragadva
-  -   - - -  -  U -   U -  U
elhoztad babilóni ketrecemhez
-  -  -   U U - U  -  U -  U 
a fügét és a datolyát kezökben.
U  U -  -  U  U U  -   U -  U   

  
Hirdesd ezért, világosság, sötétség,
 -  -   U -     U - -  -    U -  -  
az Urat! Hirdesd, pusztaság, folyóvíz
U  U -    -  -     -   U -    U  - -  
s bölcs cethalak és minden vízben-úszók!
   -     -  U U  -   -  -   -  U  -  -   

 
Adjatok nékem szurkot, faggyat és szőrt:
-  U -   - -    -  -    -   U  -    -     
fegyver nélkül megölöm én a sárkányt,
 -   -   -  -   U U U  -  U  -  -    
a cifra szörnyet, aki nektek isten.
U  -  U   -   U   U U  -  U  -  U   

  
De az oroszlánt nem bántom, ki engem
 U U  U -   -    -   -  -    U -  -  
nem bánt. Estére visszatérek hozzá
 -   -    -  - U  -   U - -   -  - 
s vad teste bundás melegében alszom.
   -   -  U  -  -   U U - U  -   U   

  
Hallom majd nagy szivét dobogni; a föld
 -  -   -    -     U -   U -  U  U  -   
vele dobog, s az ég is; - én meg alszom
 U U  U -     U  -  U     -   U  -   -  
ringatva, mint az Isten csecsemője.
 -  -  U   -   U  -  -    U  U - U 
 11

11

11



11

11

11



11

11

11



11

11

11



11

11

11



11

11

11



Alliteráció