Lepkeszárnyon
Lepkeszárnyon szálló órák,
boldog percek voltanak,
mikor együtt álmodoztunk
a virágzó hárs alatt.
Fenn az égen holdvilág volt,
lenn a földön némaság;
az almafán a csalogány
dalolta bús bánatát.
Gyönge karja úgy körülfont,
mint fát a folyóvirág,
s bor nélkül is ittasultan
álmodtuk az éjet át.
Álom volt mindez valóban:
elrepült a csalogány!
Azóta nincs szép holdas éj,
és nincs szerelmes szép leány.
1888.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. október 21. 20:51 |
Tetszik.
2013. október 10. 22:31 |
Szép! Nem ismertem, nagyon jó volt olvasnI