Markalf, kinek feje tökkel ütött nem volt, - - U - U U - U U - - - Egykor hegyes helyen többekkel gyalogolt. - - U - U - - - - U U - Valahányszor hegyről alá kellett menni, U U - - - - U - - - - U Lassan járt, jókedve búcsút látszott venni, - - - - - U - - - - - U S viszont ha mely völgynél másik hegy kezdődött, U - U - - - - - - - - - Gyorsan indult s szokott jókedve visszajött. - U - - U - - - U - U - Hogy tudsz, monda neki egy utas, így tenni, - - - U U U U U U - - U Völgynek szomorúan, hegynek vígan menni? - - U U -- - - - - - U Szokásommá vált az, monda ő, barátom: U - - - - - - U - U - - Lementemben én már azt a hegyet látom, U - - U - - - U U - - - Mely a völgy fogytával viszont következik, U U - - - - U - U - U - S orcámról a nyájas vígság elrejtezik. - - - U - - - - - - U - S hegyre felmentemben arról gondolkodom, - U - - - U - - - - U - Hogy közel lesz a völgy, s gyorsan kapaszkodom. - U - U U - - - U - U U Jó s balszerencsédben hogy mértékletes légy - - U - - - - - - U - - Te is, ha eszed van, mint Markalf tett, úgy tégy: U - U U - - - - - - - - Jó sorsodban rettegj az ellenkezőtől; - - - - - - U - - U - - Ha szenvedsz, minden jót várj a jövendőtől. U - - - - - - U U - - -
| A
A
B
B
C
C
B
B
D
D
B
B
E
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
|