Csönd és magány révében hallgatom,
- - U - - - - - U -
Miket susog a hírek rádiója,
U - U U U - - - U- U
Szelíd akácra nyílik ablakom,
U - U - U - U - U U
Az utcán egy talicska megy kocogva.
U - - - U - U - U - U
Az asztalon virág és könyv terem
U - U - U - - - U U
És néha vers. A messze, végtelen
- - U - U - U - U -
Tenger búg így az álmatag csigában.
- - - - U - U - U - -
Künn a veszély most harsog. Szörnyű áram
- U U - - - - - - - -
Kereng a földön, amely reng, vajúdik.
U - U - U U - - U - U
Az ember vívja véres háborúit
U - - - U - - - U --
S a véren át a jövendőbe törtet
U - U - U U - - U - -
S míg a világ kapui egyre döngnek
- U U - U UU - U - -
Csönd és magány révében hallgatom,
- - U - - - - - U -
Miket susog az alkony és a lomb,
U - U U U - U - U -
Mint szökevény harcos, kit mindhiába
- U U - - - - - U- U
Szólongat e század vad trombitája.
- - U U - - - - U - U
| A
B
A
B
C
C
D
D
E
E
F
F
A
A
D
D
| 10
11
10
11
10
10
11
11
11
11
11
11
10
10
11
11
| | | |
|
|