Még gyermek létemben hallám e szép mesét:
- - - - - - - - U - U -
Egykor a víz s a szél s a becsűlet
- U U - U - U U - -
Bujókást kezdtek játszani.
U - - - - - U U
Elsőben is elbújt a víz,
- - U U - - U -
De csakhamar reá akadtanak
U - U - U- U - U U
A mélyebb völgyek közt.
U - - - - -
Elbújt osztán a szél,
- - - - U -
De őtet sem kellett igen soká keresni,
U - - - - - U - U - U - U
Mert meglelék a hegytetők ormán.
- - U - U - U - - -
Már a bújás sora volt a becsűleten;
- U - - U U - U U - U -
De ő elébb
U - U -
Ily szókkal szólítá játékos társait:
- - - - - - - - - - U-
Halljátok meg, ha egyszer én elbújok,
- - - - U - U - - - U
Engem senki többé sehol fel nem talál.
- - - U - - U - - - U -
Ebből foly ily tanúság:
- - U - U - -
Legféltőbb kincs a becsűlet,
- - - - U U - -
Ha egyszer azt elveszted,
U - U - - - -
Mindent elvesztettél.
- - - - - -
| 12
10
8
8
10
6
6
13
10
12
4
12
11
12
7
8
7
6
|
|