Egy szép kövér ökröt látván a béka: - - U - - - - - U - U Be szép ökör! mondá nénjeinek, U - U - - - - UU - Be szívemből szeretnék ily nagy lenni! U - - - U - - - - - U E szók után kezdé magát felfújni, U - U - - - U - - - U S a mint feszűlt hólyagzó bőre: U - U - - - - - U Nőtt-é nagyot? kevélyen kérdezé. - - U - U - - - U - Mondják, hogy: nem. "Hát most?" - Még most sem. - - - - - - - - U "Most nézzetek meg jól!" - Csak béka vagy még most is, - - U - - - - - U - - - - S tanácslanánk, hogy el ne rontsd magad`. U - U - U - U - U - De nem adván hitelt a büszke béka, U U - - U - U - U - U Addig fújta magát, míg megfakadt, - - - U U - - - U - S a mint pukkant, kiomla béle. U - - - U- U - U * Igy jár, a ki sorsán felyűl héjáz. - - U U - - U - - - Most már sok gróf merő herczegi pompát űz, - - - - U - - U U - - - S minden kis úr komornyikokra vágy, - - U - U - U - U - A burgerség pedig úgy él, mint egy fő-ember. U - - - U U - - - - - - - Még a paraszt menyecskék is most már - U U - U - - - - - Módin kapók. - Nem tarthat ez soká; - - U - - - U - U - Oh, be szentűl mondták a régiek: - U - - - - U - UU Addig nyujtózz, a meddig lepled ér! - - - - U - - - U -
| 11
10
11
11
9
10
9
13
11
11
10
9
1
10
12
10
13
10
10
10
10
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|