Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
- - - - - - - - - U - - - U -
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
U - U - - U - - - - - - - U -
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
- U U - - U - U U - - U U U -
mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.
- - - - - U - U - U U - U U -
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
U U - - U U - - - U - - - U U
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
- U- - U - - - U U U U - U -
hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova
- U - U - U - U - U U - - U U
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
- U - - - U - U - U - U - U U
Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!
- - - - - U - - - U - - U U -
És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt!
- U - - - U - - U U U - - - -
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
- U U - - U - U - U U U - U -
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.
- - - - - - - - - U - - - U -
| A
B
C
C
D
D
D
D
E
E
F
G
| 15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
| | | |
| Alliteráció
Alliteráció
|