Letészem a lantot. Nyugodjék.
U - U U - - U - -
Tőlem ne várjon senki dalt.
- - U - - - U -
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
U - U - U - U - -
Belőlem a jobb rész kihalt.
U - U U - - U -
A tűz nem melegít, nem él:
U - - U U - U -
Csak, mint reves fáé, világa.
- - U - -- U - U
Hová lettél, hová levél
U - - - U - U -
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
Más ég hintette rám mosolyját,
- - - - U - U - -
Bársony palástban járt a föld,
- - U - - - U -
Madár zengett minden bokorban,
U - - - - - U - -
Midőn ez ajak dalra költ.
U - U U - - U -
Fűszeresebb az esti szél,
- U U - U - U -
Hímzettebb volt a rét virága.
- - - - U - U - U
Hová lettél, hová levél
U - - - U - U -
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
Nem így, magánosan, daloltam:
U - U - U - U - -
Versenyben égtek húrjaim;
- - U - - - U-
Baráti szem, művészi gonddal
U - U - - - U - -
Függött a lantos ujjain; -
- - U - U - U-
Láng gyult a láng gerjelminél
- - U - - - U -
S eggyé fonódott minden ága.
- - U - - - U - U
Hová lettél, hová levél
U - - - U - U -
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
Zengettük a jövő reményit,
- - U U U - U - U
Elsírtuk a mult panaszát;
- - U U - U U -
Dicsőség fényével öveztük
U - - - - U U - -
Körűl a nemzetet, hazát:
U - U - U - U -
Minden dalunk friss zöld levél
- - U - - - U -
Gyanánt vegyült koszorujába.
U - U - U U U - U
Hová lettél, hová levél
U - - - U - U -
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
Ah, látni véltük sirjainkon
- - U - - - U- U
A visszafénylő hírt-nevet:
U - U - - - U -
Hazát és népet álmodánk, mely
U - - - U - U - U
Örökre él s megemleget.
U - U - U - U -
Hittük: ha illet a babér,
- - U - U U U -
Lesz aki osszon... Mind hiába!
U U U - - - U- U
Hová lettél, hová levél
U - - - U - U -
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
Most... árva énekem, mi vagy te?
- - U - U - U - U
Elhunyt daloknak lelke tán,
- - U - - - U -
Mely temetőbül, mint kisértet,
- U U - - - U - -
Jár még föl a halál után...?
- - U U U - U -
Hímzett, virágos szemfedél...?
- - U - - - U -
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
- - U- U - U - U
Hová lettél, hová levél
U - - - U - U -
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
Letészem a lantot. Nehéz az.
U - U U - - U - -
Kit érdekelne már a dal.
U - U - U - U -
Ki örvend fonnyadó virágnak,
U - - - U - U - -
Miután a törzsök kihal:
UU - U - - U -
Ha a fa élte megszakad,
U U U - U - U U
Egy percig éli túl virága.
- - U - U - U - U
Oda vagy, érzem, oda vagy
U U U - U U U U
Oh lelkem ifjusága!
- - U - U - U
| A
B
C
B
D
E
D
E
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | A
B
C
B
D
E
D
E
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | A
B
C
B
D
E
D
E
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | A
B
C
B
D
E
F
E
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | A
B
C
B
D
E
D
E
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | A
B
C
B
B
C
B
C
| 9
8
9
8
8
9
8
7
| | | |
|
|