Ungvárnémeti Tóth László

A' szerencse.

Siket, 's vak a' Szerencse,
Nem hallja a' Könyörgést;
'S nem látja a' Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan,

'S bizonytalan Kegyelme.
A' mit csinált, le rontja;
A' mit kötött, el oldja;
A' mit rakott, le dönti;
'S a' mit viszen, le ejti.

Ugyan azt, ha kedve hozza;
A' Styx alá taszítja.
Másiknak annyi terhet,
'S málhát kötöz nyakába,
Hogy a' szegény Szarándok
Csak tétováz alatta.

Hogy így velem ne bánjék;
Mivel, ha kedve tartja,
Hogy bútyorát emeljék,
Tartson tevét magának;
Ha pedig tekézni kíván,
Tartson tekét magának.