Szerző

Ungvárnémeti Tóth László

magyar költő

1788. február 17. — 1820. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 681 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. szeptember 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ungvárnémeti Tóth László

A magvető

Egy öreg, ki néha (hogy a bohót tanítaná,
S eszére hozná) esztelent játszik vala,
Felül egy ladikra, mellyet egy evező legény
Félkézzel is lehajthatott, s megyen a folyón,
A gyülekezet, mely valami pompás ünnepet
Ülvén, csoporttal jára a vízpartokon,
Csak oldalaslag nézte, mit akar, s mit csinál,
Mikor ő marokra szedi, s marokkal szórja be
A vízbe a magot. - Erre a nép nagy kacajt
Üte; - Ő pedig: Hát nektek, úgymond, mi bajotok?
Miért kacagtok? mert, hiszem, ha engemet
Csak azért nevettek, hogy ideszórom a magot,
Magatokat is ki kellene úgy nevetnetek.
Minden pazárló úgy teszen, mint én teszek;
Minden sibarita úgy teszen, mint én teszek;
Minden könyv-író úgy teszen, mint én teszek;
Minden recensens úgy teszen, mint én teszek;
Minden mesélő úgy teszen, mint én teszek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom