Előttünk már hamvassá vált az út,
U - - - - - - - U -
És árnyak teste zuhant át a parkon,
- - - - U U - - U - -
De még finom, halk sugárkoszorút
U - U - - U - U U -
Font hajad sötét lombjába az alkony:
- U - U - - - U U - -
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
- - U - - U - U U -
Mely már alig volt fények földi mása,
- - U - - - - - U - U
S félig illattá s csenddé szűrte át
- U - - - - - - U -
A dolgok esti lélekvándorlása.
U - U - U - - - - - U
Illattá s csenddé. Titkok illata
- - - - - - U - U U
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
- - U - - - U - U - U
És jó volt élni, mint ahogy soha,
- - - - U - U - U U
S a fényt szemem beitta a szivembe:
U - U - U- U U U - U
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
- - - - - - U U U U
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
U - - - U U - - U - -
Melyben egy isten szállt a földre le,
- U U - - - U - U U
S lombjából felém az ő lelke reszket?
- - - U - U - - U - U
Igézve álltam, soká, csöndesen,
U - U - - U - - U U
És percek mentek, ezredévek jöttek -
- - - - U - U - - - U
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
- - U - - - U U U -
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
U - - -- - - - U - U
És éreztem: szivembe visszatér
- - - - U - U - U -
És zuhogó, mély zenével ered meg,
- U U - - U - U U - -
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
- - - U U - UU U -
A földi érzés: mennyire szeretlek!
U - U - - - U U U - U
| A
B
A
B
C
D
E
D
| 10
11
10
11
10
11
10
11
| | A
B
C
B
B
B
B
B
| 10
11
10
11
10
11
10
11
| | A
B
A
B
C
A
C
A
| 10
11
10
11
10
11
10
11
| | | |
|
Alliteráció
|