Voltak szerencsés napjaim, hol szelíd
- - U - - - U- - U -
Öröm követte nyomdokimat, s hevűlt
U - U - U - U U - U -
Lelkem tüzétől elragadva,
- - U - - - U - U
Átölelém az egész világot.
- U U - U U - U - U
A hűs pataknak bús zuhanásai,
U - U - - - U U - UU
A lágy fuvalmak lengedezései
U - U - - - U U - UU
Éjféli csendben, a susogó
- - U - U U U U -
Ágak, az illatos hant virági
- U U - U - - U - U
Elfogtak egykor, s nem magyarázható
- - U - - - U U - U -
Örömbe sűlyedt lelkem; eloszlaták
U - U - - - U U - U -
Keservimet, kisírtam a bút
U - U - U - U U -
Édes özönbe merűlt szemekkel.
- U U - U U - U - U
Ti boldog órák! Hasztalan esdeklem
U - U - - - U U - - U
Utánok. A bús vízözön évei
U - U U - - U U - UU
Közt semmiségbe tért időknek
- - U - U - U - -
Fejthetetlen zavarába dőltek!
- U - - U U - U - U
Virtus! csak a te nyomdokidon lehet
- - U U U - U U - U U
Eljutni boldogságra; te mennyei
- - U - - - U U - UU
Vígságra hívtad tisztelődet,
- - U - - - U - -
S nem keresett örömökre vontad.
- U U - U U - U - U
| 11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
|
Alliteráció
|