Szerző
Dayka Gábor

Dayka Gábor

költő, pap és tanár

1769. március 21. — 1796. október 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1559 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. augusztus 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Dayka Gábor

A virtus becse

Voltak szerencsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s hevűlt
Lelkem tüzétől elragadva,
Átölelém az egész világot.

A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmak lengedezései
Éjféli csendben, a susogó
Ágak, az illatos hant virági

Elfogtak egykor, s nem magyarázható
Örömbe sűlyedt lelkem; eloszlaták
Keservimet, kisírtam a bút
Édes özönbe merűlt szemekkel.

Ti boldog órák! Hasztalan esdeklem
Utánok. A bús vízözön évei
Közt semmiségbe tért időknek
Fejthetetlen zavarába dőltek!

Virtus! csak a te nyomdokidon lehet
Eljutni boldogságra; te mennyei
Vígságra hívtad tisztelődet,
S nem keresett örömökre vontad.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!