Szerző
József Attila

József Attila

a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja

1905. április 11. — 1937. december 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 31862 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2009. február 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (53)

József Attila

Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

1928 vége

József Attila aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Eternus

2013. augusztus 13. 18:09

Kedves Ilona!

Köszönöm a hibajelentést, javítottuk a problémát.

Ilona

2013. augusztus 13. 12:45

Sziasztok! Csak akkor látom ezt a videót, amikor be vagyok jelentkezve. Ti is?

Eternus

2013. augusztus 9. 12:18

Kedves Barienn!

Köszönöm a linket, hozzáadtam a videót.

Barienn

2013. augusztus 9. 12:05

Az egyik kedvenc versem. A megzenésített változata pedig lélegzetelállítóan szép.
https://www.youtube.com/watch?v=3wUCDPR8 xQ0

7

2010. január 17. 17:22

Irtó jó!

csilluf

2009. március 11. 09:20

A kedvencem..imádom..a legszebb vers a világon..

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ