Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. augusztus 13. 18:09 |
Kedves Ilona!
Köszönöm a hibajelentést, javítottuk a problémát.
2013. augusztus 13. 12:45 |
Sziasztok! Csak akkor látom ezt a videót, amikor be vagyok jelentkezve. Ti is?
2013. augusztus 9. 12:18 |
Kedves Barienn!
Köszönöm a linket, hozzáadtam a videót.
2013. augusztus 9. 12:05 |
Az egyik kedvenc versem. A megzenésített változata pedig lélegzetelállítóan szép.
https://www.youtube.com/watch?v=3wUCDPR8 xQ0
2010. január 17. 17:22 |
Irtó jó!
2009. március 11. 09:20 |
A kedvencem..imádom..a legszebb vers a világon..