Elnézlek sokszor a magány s az álom
- - - - U U U - U - -
Csöndes ködfátyolán át, est ha száll,
- - - - U - - - U -
Hogy a vidék porában, sírba vágyó
U U U - U - - - U - -
Szívedbe vág a nagyszerű halál.
- - U - U - U - U -
Északnak rémes árnyait idézed
- - - - U - UU U - -
S a dunántúli borba könny vegyül,
U U - - U - U - U -
Távol arany ködében kelevézek
- U U - U - - U U - -
Csillognak és virrasztasz egyedül.
- - U - - - U U U U
A harc elült. A daliák elestek
U - U - U U U- U - -
Vagy várja őket külföld, honi rejtek
- - U - - - - U U - -
S hiába húzza már a vén cigány,
U- U - U - U - U -
Üres a csárda, a csiger silány,
U U U - U U U - U -
A tündér vágyak puszta temetőjén
U - - - - - U U U - -
Csak hantokat melenget a verőfény.
- - U - U - U U U - -
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
B
B
| 10
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|