Juhász Gyula Budapest című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Valami furcsa füst lebeg fölötted,
 U U U  -   U  -    U -   U -  -   
Mint áldozati füst, amely lecsap,
 -   -  U U U  -    U -    U  -   
Sötétre mosva falakat, tetőket,
 U -  U  -  U  U U -    U - -   
Míg annyi ember topog, szürke rab.
 -  -   U -  -   U -     -  U  U   

 
Itt annyi veréb páváskodva rebben
-   -   U  U -   - -  -  U  -  U 
És annyi síber kúszik, mint zsivány
-  -   U  - -   -  -    -     U -  
És annyi színész ágál nappal, este
-  -   U   - -   - -   -  U   -  U 
S gurul arannyal bélelt sok silány.
   U U  U -   -   - -    -   U -    

  
Bús Babilon, azért mégis szeretlek,
 -   U U U   U -    - -    U -  -   
Mert véreim sorvadnak sírva benned,
 -    - U-   -  -  -   -  U  -  -   
Gőgös szegények, árva magyarok.
 - -    U -  U   -  U  U  U U   

  
Mint kis cseléd a rikító körúton,
 -    -    U -  U  U - -  U - U  
Éhes diák a cifra úri zsúron,
- -   U-  U  -  U - U   - -   
Magam is benned oly kopott vagyok!
 U U  -   -  U  -    U -    U  U  
A

B

A

B

 11

10

11

10

^ Keresztrím
A

B

A

B

 11

10

11

10

^ Keresztrím
A

A

B

 11

11

10

A

A

B

 11

11

10

Alliteráció