Volt emberek.
- - U -
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
U - U U - - - - U -
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
- - U - - U U - U - -
hatnak tovább.
- - U -
Futók között titokzatos megállók.
U - U - U - U - U - -
A mély sötét vizekbe néma, lassú
U - U - U - U - U - -
hálók.
- -
Képek,
- -
már megmeredtek és örökre
- - U - U - U - U
szépek.
- -
Nem-élők,
U - -
mindent felejtő, mindent porba ejtő
- - U - - - - - U - -
henyélők,
U - -
kiknek kezéből a haraszt alatt
- - U - - U U - U -
lassan kihullt a dús tapasztalat.
- - U - U - U - U -
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
- - U - - U U - U U -
fejére tompa éjszaka borul,
U - U - U - U U U -
Kleopatra a csókokat feledte,
UU - U U - U - U - U
és Shakespeare elfelejtett angolul.
- U - UU U - U - - - U -
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
U - U U U - U U U - -
sem a tudós ezer bogos talányát.
U U U - U - U - U - -
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
- - U - U - U - U - U
az áhitat, az ima és a csók.
U - U U U U U - U -
Idézetek egy régi-régi műből,
U - U U - - U - U - -
kilobbant sejtcsomók.
U - - - U -
| A
B
C
B
D
E
D
A
F
A
G
H
G
I
I
A
J
A
J
K
K
L
M
L
M
| 4
10
11
4
11
11
2
2
9
2
3
11
3
10
10
11
10
11
13
11
11
11
10
11
6
| | | |
|
Alliteráció
|