Látjátok feleim, egyszerre meghalt
- - - U UU - - U - -
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
- - U - - - U - U - -
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
- - U - - - U - U - -
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
- - U U U - - U U - -
De nincs már.
U - -
Akár a föld.
U - U -
Jaj, összedőlt
U - U -
a kincstár.
U - -
Okuljatok mindannyian e példán.
U - U - - - UU U - -
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
U U U - U U U U U - -
Nem élt belőle több és most sem él,
U - U - U - - - U -
s mint fán se nő egyforma két levél,
- - U - - - U - U -
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
U U U - U - - - U - -
Nézzétek e főt, ez összeomló,
- - U U - U - U- -
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
- - U - - - U - U -
mely a kimondhatatlan ködbe vész
U U U - U - - - U -
kővé meredve,
- - U - U
mint egy ereklye,
- U U - U
s rá ékírással van karcolva ritka,
- - - - - - - - U - U
egyetlen életének ősi titka.
U - U - U - U - U - U
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
U - U - - - U - U - -
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
- - U - U - - - U - -
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
U - U - U - U - U - -
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
- - U U - - - U U - -
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
U - U - - - U - U - U
mint vízbe süllyedt templomok harangja
- - U - - - U - U - U
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
U - U - U U - - U - -
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
- - U- - - - - U - -
vagy bort ivott és boldogan meredt a
- - U - - - U - U - U
kezében égő, olcsó cigaretta
U - U - - - - U U - U
füstjére, és futott, telefonált,
- - U - U - U U U -
és szőtte álmát, mint színes fonált:
- - U - - - - - U -
a homlokán feltündökölt a jegy,
U - U - - - U - U -
hogy milliók közt az egyetlenegy.
- - U- - U U - U U
Keresheted őt, nem leled, hiába,
U - U U - - U - U- U
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
U - U - - - U - U- U
a múltba sem és a gazdag jövőben
U - U U - U - - U - U
akárki megszülethet már, csak ő nem.
U - U - U - - - U - -
Többé soha
- - U U
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
- - U - - - U U U U
Szegény a forgandó tündér szerencse,
U - U - - - - - U - U
hogy e csodát újólag megteremtse.
U U U - - - - - U - U
Édes barátaim, olyan ez éppen,
- - U - UU U U U - -
mint az az ember ottan a mesében.
- U U - U - U U U - U
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
U - U - - U - - U - -
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
U - U - U - - - U - -
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
- - U - U - - - U - -
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
U - U - - - U - U - -
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
- - U - U - U - U - U
mint önmagának dermedt-néma szobra.
- - U - - - - - U - U
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
- - U - U - U - U - -
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
- - - - - U U - U - U
| A
A
B
B
C
D
E
C
| 11
11
11
11
3
4
4
3
| | A
A
B
B
C
| 11
11
10
10
11
| | A
B
B
C
C
D
D
| 10
10
10
5
5
11
11
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
| 11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
10
10
10
10
| | A
A
B
B
C
C
D
D
| 11
11
11
11
4
10
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|