A vinczlér és a fia
Egy szép öreg, bölcs, mint Aesopusz; kellemes,
Víg, mint Anacreon, midőn meghallaná,
Hogy a magyar literátorok versengenek,
Ezt a mesécskét költé - nagyon értelmesen:
Egy gyermekecske, akinek Vinczlér vala
Az apja, legelől látta a bort forrnia.
Apám! kiálta rémülten, jere csak hamar,
Hamar, mivel mindjárt kiugrik a borod,
Úgy szökdösik, már a karikát is fellöké.
Szerencse! ha csak azt lökte fel édes gyermekem,
Szerencse! mond az öreg, - nem is fogjuk tehát
Lefojtni többé, hagyd pesegje ki jól magát,
Eddig csak édes volt, de már erős leszen.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!