A szentesi határban

Itt álmodik Attila valahol...
Fölötte bús darumadár dalol,
Fölötte magyar ég kék sátora
S a hunok harca áll s hunok tora.

Keressük őt, a nagy, erős Vezért,
Ki csillagokba nőtt s szívünkbe fért,
Kinek szent kardja s lelke győztesen
Királykodott e földi téreken.

A magyar táj ölelve rejti őt,
Fölötte zúgnak viharok, idők
És hullanak a népek, csillagok:
Attila jön! Hunok, virrasszatok!