Magyar palánta

Sokáig voltam, ezredig talán
Talán tovább is, mag a föld alatt,
Örök rögökben, fekete rögökben,
Véres rögökben érő gondolat.

Nagy szenvedések és mély szenvedélyek
Esője öntözött dúsgazdagon,
Fölöttem harcmezők, vészek, bukások
S én szunnyadoztam a bús parlagon.

Mikor a napra fölbújtam, fölöttem
Épp akkor elborult a magyar ég
S én várok, ezredek türelme bennem,
Hogy kiderül fölöttem újra még.