Esők után, melyek borúba vonták
U - U - U - U - U - -
A házakat és lelkeket,
U - U U - - U -
Ha nap derül nyugatnak horizontján,
U - U - U - - U U - -
Oly csodálatosak a fellegek:
- U - U U U U - U U
Aranyban égnek és bíborban égnek
U - U - U - - - U - -
S az alkonyatba hulló messzeségek
U - U - U - - - U - U
Úgy tündökölnek túlvilági szépen,
- - U - - - U - U - -
Hogy szinte fáj a ragyogó azúr.
- - U - U U U - U -
Az életem most épp így alkonyul:
U - U - - - - - U -
Minden borúján túl fények remegnek
- - U - - - - - U - -
S mit gyász és vád ezer esője vert meg,
- - - - U U U - U - U
A lelkem, mint dómok arany keresztje,
U - - - - U U - U - U
Úgy néz a földre, a nagy cinteremre.
- - U - U U - - U - U
| A
B
A
B
C
C
C
D
E
B
B
B
B
| 11
8
11
10
11
11
11
10
10
11
11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|