Réthy László

Isten képe.

Hatodnapon teremte Isten embert,
Mint Mózes első könyve mondja:
Saját képére! s aztán megpihent, mert
A nagy probléma meg volt oldva.

Saját képére? - Különös, hiszen ha
Végignézzük az emberfajokat,
A fehértől a koromfeketéig
Egymásmellett van minden változat.

Az igazi melyik hát - amely joggal
Hivatkozhatik Isten képire?
- Olyan kérdés ez, melynek sohasem
Juthatnak el a - végire.

De ha a tételt megforditjuk:
- Az ember alkotta meg Istenét!
Megértjük, mért volt fehér Jahve
És mért imád a néger feketét?

Az Isteneszmének az ember
Amilyen maga, olyan színt ád,
Amilyen saját lelke, lénye:
Hisz’ magáról veszi a mintát!

Ha ember helyett a világon,
Más állatfaj volna a vezető,
Isten képét minden bizonnyal
Úgy festenék, amilyen ő.

Ha a madár volna e sorsban,
Azt mondaná, ha a nap fölkel:
A láthatáron égi Isten
Arany páva alakban jő fel.

Ha pók volna szellemfölényben:
Órjás póknak képzelné Istent,
Ki hálójával tartja össze
Az Eget, Földet, a nagy Mindent!

S ha szarvasmarha volna az, ki
Megértené a Mindenséget:
- Egetrázó múúú! ünnepelné
Az aranyszarvú istenséget!