A legszebb asszony - bús márványban élve, U - - - - - - - U - U A földi szépség istennő csodája, U - U - - - - - U - U Derűs habokból fönséggel kiszállva, U - U - - - - - U - U Dél napja csókolt egykor fényt fejére. - - U - - - - - U - U A századok hozzá rajongva jőnek, U - U - - - U - U - - Felé fog szállni vágya jövendőknek, U - - - U - U U - - - Heine legszebb könnyét sírta rája, UU U - - - - - U - U A Végzet is, kit megbűvölt a bája, U - U - - - - - U - U Megengedte, hogy szép legyen örökre, U - - U - - U U U - U Csak büntetésül - karját összetörte! - - U - - - - - U - U
| A
B
B
A
| 11
11
11
11
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
11
11
11
11
| ^ Páros rím
| | |
|
|