Mért érzem én azt oly gyakran
- - U - - - - U
és egyre visszatérőn,
- - U - U - -
mindig világosabban,
- - U - U - -
hogy villamoskalauz is vagyok?
- - U - U UU - U U
Dülöngve a kocsi ingó
U - U U U U - -
talaján,
U U -
bőrtáska nyakamban,
- - U U - U
állok.
- U
Amint pedig megsimítom
U - U - - U - -
homlokomat s a koplalástól
- U U - U - U - -
kis arcomat,
U - U -
halavány emléke ég életemnek
U U - - - U - - U - U
az ujjaim hegyén
U - U- U -
s emlékezem.
- - U U
Aztán mikor vágtat a kocsi,
- - U - - U U U U
hadonászom, magasba kinyúlva,
U U - - U - U U - U
tépem kezeimmel
- - U U- U
őrjöngve a bőrszíjt,
- - U U - -
csöngetve indulást, újra megállót,
- - U - U - - U U - -
és rossz fogaim közt
- - U U- -
szidom, ezt a komisz életet
U U - U U U - U -
s a komisz gazdagokat.
U U - - U U U
Úgy hogy már nem is ő,
- - - U U -
hanem én,
U U -
a csontja, a teste,
U - U U - U
a vére, a lelke,
U - U U - U
egészen.
U - U
Mért érzem én ezt?
- - U - -
| A
B
A
C
| 8
7
7
10
| | A
B
C
D
| 8
3
6
2
| | A
B
C
D
E
D
| 8
9
4
11
6
4
| | A
B
C
D
E
F
G
H
| 9
10
6
6
11
6
9
7
| | A
B
C
C
D
| 6
3
6
6
3
| | A
| 5
| | | |
|
Alliteráció
|