Az ember sokszor megszépül, ha eljő U - - - - - - - U - - Az öregség. Fáradt tekintetében U U - - - - U - U - - Kihúny a vak mohóság, kapzsiság U - U - U - - - U - S szelíden pislog az emlék világa. U - - - U U - - U - U A keze nem szorul konok ökölbe, U U U - U - U U U - U De símogató békélten pihen meg U - U U - - - - U - U Az ifjúság fején és vállain. U - - - U - - - UU A haja őszén megcsillan mosolygón U U U - - - - - U - - A verőfény, mint a havas mezőkön, U U - - - U U - U - - Melyek fölött a kéklő végtelen van. U - U - U - - - U - - Halk léptei a temetőbe visznek, - - UU U U U - U - - De nem sietnek és gyakran megállnak U - U- U - - - U - U Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál, - - U - - - - - U - - Egy pohár bornál és egy bús zenénél. - U - - - - - - U - - Az ember sokszor megszépül, ha eljő U - - - - - - - U - - Az öregség. Hadd szépüljek meg én is! U U - - - - - - U - U
| 11
11
10
11
11
11
10
11
11
11
11
11
11
11
11
11
|
|