Juhász Gyula Az öregségről című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
U  -  -   -   -   -   - -    U -  -
Az öregség. Fáradt tekintetében
U  U -  -    - -    U -  U - -  
Kihúny a vak mohóság, kapzsiság
 U -   U  -   U - -    -   U -  
S szelíden pislog az emlék világa.
    U - -   -  U  U  -  -   U - U 
A keze nem szorul konok ökölbe,
U  U U  -    U -   U U  U -  U  
De símogató békélten pihen meg
 U  - U U -  - -  -   U -   U 
Az ifjúság fején és vállain.
U  -  - -   U -  -   -  UU   

 
A haja őszén megcsillan mosolygón
U  U U -  -   -   -  -   U -   - 
A verőfény, mint a havas mezőkön,
U  U - -     -   U  U -   U - -   
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
 U  -   U -   U  -  -  -  U -   -   
Halk léptei a temetőbe visznek,
 -    -  UU U  U U - U  -   -   
De nem sietnek és gyakran megállnak
 U  -   U-  U  -    -  -   U -   U 
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
-    -  U  -   -   -    -  -    U -  -  
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.
-    U -   -  -  -  -    -   U - -   

 
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
U  -  -   -   -   -   - -    U -  -
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is!
U  U -  -    -     - -  -   U  -  U  
 11

11

10

11

11

11

10



11

11

11

11

11

11

11



11

11