Juhász Gyula Tájkép című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
A méla piktor, az ősz festi már
U  - U  -  U   U  -    -  U  - 
A lombokat a sárguló pagonyban,
U  -  U U  U  -  U -  U -   U  
Egy-egy levél - dús színfolt - messzi száll
U   -    U -     -    -  -      -   U   -  
Avar ölében elpihenni nyomban.
U U  U - U  -  U -  U   -  U   

 
A méla piktor bús nótát fütyül
U  - U  -  -   -   - -   U  U 
És néha megborzong e tarka csendben,
-   - U  -  -  -   U  -  U   -   -   
Palettáján a szín lassan ürül.
 U -  - -  U   -   -  U  U U  
A képe kész: kék és arany keretben.
U  - U  -     -  -  U -    U -  U   

 
A méla piktor elborongva dúdol,
U  - U  -  U  -  U -   U  - U  
A hangja fátyolos az ősi bútól,
U  -   U  -  U U  U  - U  - -   
Mit ezer évek hervadása koptat,
 U  U U  - -   -  U - U  -  U   

 
Az öreg tél, a zord kritikus eljő
U  U -   -   U  -     U U U  -  - 
S fehérre fest minden színt és derengő
   U -  U  -    -  -    -   -   U -  - 
Felhők mögé takarja el a holdat.
 -  -   U -  U -  U U  U  -  U  
A

B

A

B

 10

11

10

11

^ Keresztrím
A

B

A

B

 10

11

10

11

^ Keresztrím
A

A

B

 11

11

11

A

A

B

 11

11

11

















Alliteráció