Egy lovat vert egy ember a Tiszánál,
- U - - U - U U U - -
Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt.
U - - - - U - - U -
Szegény, vert állat nyerített s a száján
U - - - - U - - U - -
A hab fehérlett és a gondolat
U - U - - - U - U U
Az ember vak agyában csak derengett.
U - - U U - - - U - -
Szegény vak ember, míg te egyre verted
U - U - - - U - U - -
Szegény lovat, én sírtam tehetetlen
U - U U - - - U U - -
S az égre, földre néztem és kerestem
U - U - U - U - U - U
Az Istent, aki jó, aki hatalmas,
U - - U U - U U U - U
A megváltásra gondoltam. Kereszten
U - - - U - - - U - -
Halt Krisztus. S győz az ostor, dárda, kardvas.
- - - - U - - - U - U
| A
B
A
C
D
D
D
D
B
D
B
| 11
10
11
10
11
11
11
11
11
11
11
| | | |
|
|