Szerző
Baróti Szabó Dávid

Baróti Szabó Dávid

költő, nyelvújító, pap és tanár

1739. április 10. — 1819. november 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 946 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. május 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Baróti Szabó Dávid

Magyarországnak hajdani szomorú sorsa

Felhőkből zúdúlva midőn lerohantak az essők,
A nap öröm-színben, kékes egekre kiszáll;
A zúgó szelek harcok után békére ha léptek,
Öbleiből kifeszűlt tenger haragja lohad;
Nem tud hazánk a homályok után napfényre derűlni:
Amit fájlaljon s féljen, örökre talál.
Bújában Niobé kővé vált; annak azonban
Megtörlé szemeit nem sok időre halál.
Ez pedig él; ámbátor, hogy él, nem tudja, de mégis
Él, s látván örökös kínjait, egyre zokog.

Baróti Szabó Dávid aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom