Mily szépen alkonyul a végtelenség.
- - U - U U U - U - -
Az égen bíbor és fekete zászlók
U - - - U - U U U - -
Vonulnak ünnepélyes komolyan
U - U - U - - U U U
A napnak legutolsó sugarában.
U - - U U - - U U - -
Rőt paripákon komor óriások
- U U - - U U - U- U
Ügetnek ismeretlen táj felé,
U - U - U - - - U -
Tavaszi égi háború után.
U U U - U - U - U -
Zenék és sírások törnek feléjük
U - - - - - - - U - U
Az elboruló földről s ők vonulnak
U - U U - - - - U - -
Némán, kevélyen, magasan, dicsőn.
- - U - - U U - U -
Búsulva ciprus és babér között,
- - U - U - U - U -
Szeretnék tovaszállani velük
U - - U U - U U U -
Minden nyomoron, kínon túl. De engem
- - U U - - - - U - U
A porba vert a sors. Az égi zászlók
U - U - U - U - U - -
Tovább lobognak és az óriások
U - U - U - U - U- -
Tovább robognak és sírom fölött
U - U - U - - - U -
Oly szépen alkonyul a végtelenség.
- - U - U U U - U - -
| A
B
C
C
B
A
D
E
F
G
H
E
I
B
B
H
A
| 11
11
10
11
11
10
10
11
11
10
10
10
11
11
11
10
11
| | | |
|
|