Emlékezet! kínos vagyona létünknek, - - U - - - U U U - - - Boldog s boldogtalan birtoka éltünknek; - - - - U - - U U - - - De mért jösz nyomomba nyugalmam helyére, U - - U - U U - - U - U Letapotod lelkem insége mélyére... U U U - - U - - U - - U Fáj, kétszer fáj amit jajgatni nem lehet, - - - - U - - - U - U - Bús környülállásom de másképp nem tehet. - - U - - - U - - - U - Ti, vidám környékek! zöldbe borult mezők, U U - - - - - U U - U - A megelégedett lelkeket képezők! U U U - U - - U - - U - Legelő nyájokkal gazdag büszke rétek, U U - - - - - - - U - - Kiknek a szeretet s barátság nem vétek! - U U U U - U - - - - U Árnyékos dombokkal emelkedett halmok, - - - - - U U - U - - - Került pásztoroknak húst adó nyugalmok! U - - U - - - U - U - U Kiterjedett vidék! messzenyúlt helységek! U - U - U - - U - - - - Ti boldogok vagytok: én epedek s égek. U - U - - U - U U - - - Boldogok, hah, mert nem tudjátok mit teszen: - U - - - - - - - - U U Érezni, s ennek hány nyomorultja leszen. - - U - - - U U - U U U
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|