Szerző

Ujfalvy Krisztina

költőnő, valamint az első női jegyző

1761. szeptember 3. — 1818. január 29.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1389 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. május 5.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ujfalvy Krisztina

Emlékezet

Emlékezet! kínos vagyona létünknek,
Boldog s boldogtalan birtoka éltünknek;
De mért jösz nyomomba nyugalmam helyére,
Letapotod lelkem insége mélyére...

Fáj, kétszer fáj amit jajgatni nem lehet,
Bús környülállásom de másképp nem tehet.
Ti, vidám környékek! zöldbe borult mezők,
A megelégedett lelkeket képezők!

Legelő nyájokkal gazdag büszke rétek,
Kiknek a szeretet s barátság nem vétek!
Árnyékos dombokkal emelkedett halmok,
Került pásztoroknak húst adó nyugalmok!

Kiterjedett vidék! messzenyúlt helységek!
Ti boldogok vagytok: én epedek s égek.
Boldogok, hah, mert nem tudjátok mit teszen:
Érezni, s ennek hány nyomorultja leszen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!