A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék: U U U - U U - - - - - U U - - Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott. - - U - - - U U - U U - Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék: - U U - - - - - - - UU - - Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik. - - - - - - U U - U U U