Dsida Jenő

Este az ablakban

Csak a csillagok sétálnak az égen,
s pár fáradt ember baktat még az uccán -
az ablakom előtt fekete akácfa
hajbókol furcsán
és figyeli, mit susog a másik.

(Valaki messze halkan zongorázik.)

Sötét szobámba belegyint a szél:
a csipkefüggöny levegőbe lebben -
a földön ez zizeg a leghalkabban
a legrejtelmesebben:
csak megsejteni, nem is hallani...

(Valahol messze sóhajt valaki...)