Esik az eső végtelenül. U U U U - - U U U A fák jajgatva fáznak. U - - - U - U Én megtanultam már hunyt szemekkel - - U - - - - U - U Afrikába menni. - U - U - U Ajtómon ki-bejárnak a percek. - - - U U - U U - U Egyik egy könyvet visz el az asztalról U U - - - U U U - - - másik egy nevet az emlékezetemből, - U - U U U - - U U - - a harmadik engem. U - U U - U De a szívemet ittfelejtik U U - U U - U - U az esőben, az árnyban, a ködben. U U - U U - U U - - S a szívem alján reszketve búvik meg U - U - - - - U - - U egy pici árva mosoly. - U U - U U U
| 9
7
10
6
10
11
12
6
9
10
11
7
|
|