Esik az eső végtelenül.
U U U U - - U U U
A fák jajgatva fáznak.
U - - - U - U
Én megtanultam már hunyt szemekkel
- - U - - - - U - U
Afrikába menni.
- U - U - U
Ajtómon ki-bejárnak a percek.
- - - U U - U U - U
Egyik egy könyvet visz el az asztalról
U U - - - U U U - - -
másik egy nevet az emlékezetemből,
- U - U U U - - U U - -
a harmadik engem.
U - U U - U
De a szívemet ittfelejtik
U U - U U - U - U
az esőben, az árnyban, a ködben.
U U - U U - U U - -
S a szívem alján reszketve búvik meg
U - U - - - - U - - U
egy pici árva mosoly.
- U U - U U U
| 9
7
10
6
10
11
12
6
9
10
11
7
|
|