A börtön éjszakája várt reá
U - U - U - U - U-
S a vakság éjszakája és e két éj
U - - - U - U - U - -
Fekete mélyén semmi fény, öröm már.
U U U - - - U - U - -
És mégis, ott is, lelkének szeme
- - U - - - - - U U
A végtelenség pályáit kereste
U - U - - - -- U - U
És mégis, akkor is fönn járt a Holdban,
- - U - U - - - U - -
Melynek magányos ormait először
- - U - U - UU U - U
Ő pillantotta meg a földiek közt
- - - - U U U - U- -
És a Jupiter holdjait kutatta
- U U U - - U- U - U
És a Saturnus gyűrüjét vigyázta
- U U - - - U - U - U
S míg poroszlói a sötét sikátor
- U - -U U U - U - U
Egyhangú köveit rótták unottan,
- - - U U- - - U - U
Ő a szabad és boldog végtelennek
- U U U - - - - U - U
Örök ösvényein járt, egyedül
U U - - U- - U U U
A magasságok mélységes mezőin.
U U - - - - - - U --
Kopogtatott a titkok kapuin,
U - U - U - - U UU
A hétpecsétes zárakat letörte
U - U - - - U - U - U
S érezte, hogy a rabság és a vakság
- - U U U - - - U - -
Szűkös, bús börtönébe lakatolva
- - - - U - U U U - U
Száguld a csillagok között az ember
- - U - U - U - U - U
Isten felé, a megváltó jövőbe,
- - U - U - - - U - U
Mégis mozog a föld! ujjongta ekkor.
- - U U U - - - U - U
| 10
11
11
10
11
11
11
11
11
11
11
11
11
10
11
10
11
11
11
11
11
11
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|