Nietzsche
Mindig magányosabb lett
És mindig vakmerőbb,
Míg végül sírva térdelt
A győztes sors előtt.
És hallgatott az éjben,
Mely körülvette őt,
Míg mosolyogva állt meg
Az elmúlás előtt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője
1883. április 4. — 1937. április 6.
A verset eddig 1739 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. április 18.
Ehhez a vershez még nem tartozik címke.
Mindig magányosabb lett
És mindig vakmerőbb,
Míg végül sírva térdelt
A győztes sors előtt.
És hallgatott az éjben,
Mely körülvette őt,
Míg mosolyogva állt meg
Az elmúlás előtt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!