Juhász Gyula Nietzsche című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Mindig magányosabb lett
 -  -   U -  U -    -  
És mindig vakmerőbb,
-   -  -   -  U -    
Míg végül sírva térdelt
 -   - -   -  U  -  -  
A győztes sors előtt.
U   -  -   -   U -    

 
És hallgatott az éjben,
-   -   U -   U  -  -   
Mely körülvette őt,
 -    U -  -  U -   
Míg mosolyogva állt meg
 -   U U  -  U -     U 
Az elmúlás előtt.
U  -  - -  U -   
A

B

C

B

 7

6

7

6

^ Félrím
A

B

C

B

 7

6

7

6

^ Félrím
Alliteráció













Alliteráció

Alliteráció

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom