Szerző
Juhász Gyula

Juhász Gyula

a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője

1883. április 4. — 1937. április 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1534 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. április 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Juhász Gyula

Remeteség

A szakolcai dombokon
Fiatal voltam egykoron.
Oly édes volt a bánatom,
Hogy dallá csordult ajkamon.

Olyan egyedül éltem én,
Hogy egész világ volt enyém,
Egész világ szép temető
És benne álom, mese, nő.

Ha jött a téli alkonyat
S elmosta mind a dombokat,
Úgy borult árvasága rám,
Mint remetére a magány.

Juhász Gyula aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!