Mennyi élet!
Vonatkupémban kiabálnak.
A mezőkön csapzott-hajú,
jókedvű, izmos emberek
égfelé tárják karjukat.
Mének robognak versenyt velünk,
pattog az ostor a dombélen,
barna rögöt szántanak, vetnek.
Zúg, rohan a vonat
s lázas homlokomat
neki feszítem az ablaküvegnek.
Nagyiklód, 1925. november 10.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!